Mint a többi korabeli gyerek én is kaptam egyszer egy fényképezőgépet.

Gyorsan rájöttem, hogy az „ofotértos” emlékképek nem az igaziak.

Apródonként összeállt a fekete-fehér házi labor. Sok tanulás , olvasás után,  több kevesebb siker.

Jó játék volt… Majd jött a színes dia, a makrofotók. Sok „szép fénykép” született.

Később az új csoda, a digitális fotózás. No lehet elölről kezdeni a tanulást.

2008-ban beléptem a Szentesi Fotókörbe. Itt egy segítőkész baráti csapatot találtam.

Nekik is köszönhetem, hogy  néhány képem túljutott a „szép fénykép” kategórián, egy–két fotóm már kiállításokra is eljutott.

Szeretem a makrofotókat, a természet apró csodáit, a virágokat, a rovarokat.

A hajam közben fehér lett, de a játék még mindig jó!

Doba Lajos képei: