XVI. Alföldi Fotószalon 2010.

Alföldi Fotószalon zsűrizése 2010-ben

A kiállítási anyag zsűrizésére szakembereket kértünk fel, ebben az évben Boros György, Kincses Károly, Telek Balázs fotóművészekre esett a választásunk. A XVI. Alföldi Fotószalonra 109 pályázó küldte el 493 alkotását, így az utóbbi évek legnagyobb anyaga jött össze a képbírálat napjára.

Szentesen már sok éve törekszünk arra, hogy a kiállításainkon minőségi fotók jelenjenek meg. Ezt a képeket zsűriző elismert fotóművészek megválasztásával csak részben lehet elérni. A másik tényező a beküldött képek minősége. Ebben is észrevehető a folyamatos változás. A pályázó fotósok közül sokan rájöttek arra, hogy sokkal nagyobb esélyük van Szentesen a kiállítási anyagba bekerülni, ha nem a hagyományos szép, látványos, de egyszerű fotóikat küldik el, hanem inkább belső a tartalommal is rendelkező, tudatosan komponált, esetleg újszerű, talán képzőművészeti jellegeket mutató alkotásokat adnak be. Az anyagról Kincses Károlynak jó véleménye volt, az eddigiek közül ezt a mostani anyagot találta a legerősebbnek. A zsűrizés közben sok képről megjegyezte, hogy melyik híres fotós 30-50 évvel ezelőtti alkotását utánozta, vagy másolta le az előtte álló kép készítője. Ez a másolás sokszor nem tudatos, de a régi képek nem ismerése nem jelent mentséget.

Sokan küldenek egyedi képeket, régi technikai eljárással készült alkotásokat. Ezeket nem helyezi előtérbe a zsűri, de ha a kép a technika mellett belső tartalommal is rendelkezik, akkor ezt értékelik. Sok cianotípia, pigment nyomat, nitrotranszfer eljárással készült alkotás volt a beküldött anyagban, ezekből a díjazottak között több is található. Ezeknél a befektetett munka sokkal szembeötlőbb, nem hivalkodóak a képek, de felismerhetőek a technikai eljárások. A formavilághoz, képelemekhez tudatosan megválasztott eljárás, monokróm színvilág erősíti a mondanivalót, megjelenésében művészi alkotást sugároz. Ez természetesen nem csak ezekre a képekre jellemző, hanem a fotólaborban levilágított fényképekre is igaz. A tudatos fotózás, a tudatosan elvégzett képmódosítás, azaz photoshop munka megváltoztatja a kép megjelenését, jobban közvetítheti a belső gondolatvilágot.

A zsűrizés során először a legkevésbé tetsző alkotások kerültek ki az anyagból. Később már azok a fotók is kiestek, melyek tetszettek a zsűrinek. Kezdtek kialakulni a komolyabb viták, képszerkesztési problémák kielemzése. Nagyon lassan kezdett fogyni az anyag. Talán 110 darab képnél tartottunk ebédszünetet. Ezt a képanyagot már kiállításra alkalmasnak ítélték meg. Mivel csak 60 darab képet tudunk kiállítani, ezért további alkotásokat kellett kivenni az anyagból, ez viszont egyre nehezebb volt, mert minden fotó tetszett legalább egyvalakinek a három zsűritag közül. Komoly viták voltak, megbeszélések, elemzések, mire lefogyott az anyag a kiállítási darabszámra. Itt már nagyon jó fotók, szép alkotások estek ki, de ettől talán erősödik a tárlat minősége is. A 60 képből zsetonos szavazással emelték ki a díjazásra javasolt alkotásokat, melyekből megbeszéléssel választották ki az első négy díjazottat és a különdíjasokat.

A díjazottakról is komoly vita volt, de a végső döntést közösen hozták meg, egységesen ítélték meg a kiemelt képeket, mert mind szeretne megmutatni valamit a maga határozott képi kifejezési módjával. Sorrendet azért nem határoztak meg, mert egyenrangúnak ítélték meg mind a négy fődíjas kollekciót. A kiállítási anyagba bekerülni pedig érdem és nem csak a véletlen szerencse dolga volt. Ezt bárki maga is eldöntheti, ha megnézi majd a tárlatot. Sajnos a képernyőn keresztül nem mindig jön át egy pigment nyomat, vagy olajnyomat képi világa, de a fotót kézben tartva egyből érződik a kép mögött rejlő alkotói munka mesteri tudása.

Fotósok, 2010-et írunk, ma már a művészi fotót nem a 20 megapixeles, tű éles kép, briliáns színekkel jelenti! Ezt már rég túlhaladtuk, talán 10-20 éve, csak sokan még mindig nem vették észre. Ennél már sokkal több kell egy művészi alkotáshoz. Kell gondolat, e nélkül nincs jó művészfotó. Lehet sokat fényképezni, lehet rengeteg tömegképet exponálni, de nem ez fogja előre vinni a mai amatőr fotóművészetet. Hiányoznak a gondolatok, a tudatosság, ezt pedig a képek tízezreivel nem lehet pótolni. Hol vannak azok a fotósok, fotóművészek, akik kitalálják és megvalósítják a mai magyar, jó értelemben vett amatőr fotográfiát?  Az amatőr jelzőnek nem a fotós látásmódját kellene jelenteni, hanem azt, hogy nem ebből él, azaz a művészeti tevékenysége a megszállottságát jelenti. A megszállottságnak viszont akár nagyobb szakmai tudást is kell jelentenie, amit csak önképzéssel lehet elérni.

A végeredmény több mint 5 órai munka után született meg. Nem szavazógéppel, nem semmit sem jelentő pontozással, hanem megbeszéléssel és szakmai elemzéssel. Itt egy képet nem 5 másodpercig néztek a bírálók, hanem 5-6 órán keresztül alakult ki a véleményük, szerettek bele a képi világba, ragaszkodtak a látásmód kifejeződésének megnyilvánulásába, újszerűségébe, azaz a művészi alkotásba. A képek nem kaptak egy semmit mondó, azaz átlagvéleményt tükröző pontszámot, csak díjazott, kiállított és kiesett képek vannak, és ez mindent elmond.

Köszönjük mindenkinek, aki alkotásaival hozzájárult az Alföldi Fotószalon megrendezéséhez. Elnézést kérünk azoktól, kiknek a képei nem kerülnek ki a falra, miközben minőségi fotókat készítettek. A tárlatunk megnézésével pedig inspiráljuk talán a következő fotópályázatunkra küldendő művészfotók készítését is, ehhez viszont a gondolatokat is bele kell vinni a fotóművészeti munkába.

Nagy István, a Szentesi Fotókör vezetője