XV. Aktfotó Kiállítás 2009.
A tizenötödik tükrében
Huszonhét év még nem jelenthet történelmi távlatot, de egy pályázat és országos kiállítás életében már a múlt üzeneteiből kiolvashatjuk a műfaj fejlődését. Az aktfotózás egyidős a fényképezőgép feltalálásával. Már csak azért is, mert az első évtizedekben a festőművészeket kívánták utánozni a képkészítők. Csak a fényképészet nagykorúsága hozta el a fotózás formanyelvi önállóságát. Az aktkép pedig még később nyerte el a műfaj felnőtté avatását. Abban azért biztosak lehetünk: a szentesi bemutatók, ha nem is jelentenek önálló korszakot a hazai fotóművészetben, de jelentős mértékben formálták a szemléletet. A nézőkét és a fotósokét egyaránt!
Tizenötödik alkalommal hirdette meg a Szentesi Művelődési Központ és a Szentesi Fotókör az aktfotósok országos seregszemléjét. Az 1983-as évenkénti bukdácsolás után, az utóbbi két évtized, kétévente meghirdetett, egyre elfogadottabb pályázata, ma már beépült a magyar fotótörténetbe. Az alkotók egyértelműen megkedvelték, a kétkedő nézők elfogadták, és 2009-re már szinte természetessé a fotósok számon tartott eseményévé formálódott az Országos Aktfotó Pályázat és Kiállítás.
Több száz fotós jelentkezett az eddigi pályázatokra, hogy a legjobb alkotásait bemutassák a Szentesi Galériában. Soprontól Nyíregyházáig, Gyulától Szentendréig, sok településről érkeznek a fotók a szentesi szervezőkhöz. Néhányan már előre bejegyzik a naptárukba, hogy két év múlva újra megrendezik a kiállítást.
Kétezernél több kitűnő képet láthatott a közönség az aktfotók bemutatóin! Több száz ragyogó alkotásból legfeljebb majdnem százat tudnak kiállítani a rendezők. A „szigorú zsűrit” ezért mindig nehéz és könnyű helyzetbe hozzák a képkészítők. Nehéz a feladatuk, mert legalább kétszer annyi művet szeretnének a galéria falain viszontlátni! Könnyű a munkájuk, mert a számtalan igényes alkotás szinte kínálja magát: a paravánokon a helyük.
Közel három évtizedről adnak számadást a kiállítás kigondolói, szervezői és alkotói! A közönség pedig még mindig szívesen fogadja a tárlatot és – reméljük – gazdagította a nézők gondolkodását, szemléletét, de még érzéseit is a jobbnál jobb képek hosszú sorozata.
Reméljük: így történt ez 2009-ben is!
Köszönjük!