Az Aradi Fotóklubtól újabb meghívást kaptunk egy fotókiállításra. Az időpontokat egyeztetve erre végül is 2012. november 9-11 között került sor.

Az indulást megelőzte a fotók kiválogatása. A mostani koncepció egy fekete-fehér kollekció összeállítása volt.

Valamennyien izgultunk: Gyurinak lejárt a személyi igazolványa, az újat aggódva lestük: megjön vagy nem, jön velünk vagy sem.

Nem jött meg az indulásig, így két kocsival utaztunk: Nagy István, Králik Emese, Györgyi László az egyikben, Marton Ferenc, Martonné Gabi, Apró Mária és Kiss János a másikban.

Problémamentes utunk volt, nem száguldoztak a kamionok halált megvető bátorsággal, a szállodát is könnyen megtaláltuk a színház mellett, nagyon szép környezetben.

A gondok akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy a szállodához nem tartozik parkolóhely. Jó néhány tiszteletkör megtétele után sikerült szabad helyet találni a közeli mellékutcában.

Fokozódtak a gondok, amikor Fecóval a recepción „érdeklődtünk” a szobafoglalás után, az orosz meg a német nem jött be, kézzel-lábbal, rajzzal sem tudtuk magunkat megértetni – megvert kutyaként somfordáltunk ki az elegáns szállodából. Éppen elkeseredtünk volna, amikor befutott a felmentő sereg a másik kocsiban: Emese angolul intézkedett, perceken belül a kezünkben volt a szobakulcs!

A délután városnézéssel, szabad portyázással telt (kb. 10 cipőbolt készletét sikerült felderítenünk), majd 5-kor kezdődött a kiállításunk megnyitója.

A Kultúrpalotában, nagyon szép környezetben került sor az eseményre. Megnyitót Boran Mircea, az Aradi, majd Nagy István, a Szentesi Fotókör vezetője mondott. Viszontláttuk régi barátainkat és újakkal ismerkedtünk, kötetlen beszélgetés vette kezdetét.

A megnyitó után elsétáltunk az aradiak klubhelyiségébe, ahol folytatódott a baráti beszélgetés.

Szombat reggel ködös, párás időben indultunk útnak, az Arad közelében lévő világosi Bohus kastély felé vettük az irányt. A kastély után tisztelgő látogatást tettünk a közeli borospincébe, ahol jófajta vöröseket kóstolgattunk.

És hogy kiszellőztessük a fejünket, egy kis hegyi túrára indultunk! Belülről a bor, kívülről az egyre erősebben tűző nap melegített bennünket, nyűgnek éreztük a téli kabátokat, még az egyre nehezedő fotóstáskákat is. Siska Zoli hegyivadász tempóját egyesek (köztük én is) egyre nehezebben tudták követni, utóvédeket alkotva próbáltuk megközelíteni a várromot. Végre sikerült! Elgyönyörködtünk az előttünk elterülő táj szépségében, és újra megállapítottuk: ahol Mircea van, ott bőven terem a hegyi túra! A visszafelé vezető utunk már eseménytelen volt. A buszmegállóban elköltöttük szerény ebédünket, a helybeli kóbor kutyák élénk érdeklődése közepette. Egy elhagyott vízimalmot fotóztunk gyönyörű fények közepette, a padlásról előkerült és megmentett kis üvegek is szépen csillogtak a napfényben!

Hazaérve a szállásunkra újabb kiállítás-megnyitóra készültünk: régi jó ismerősünk, Anetta is a kiállítók közt volt-nagyon rangos és színvonalas eseménynek voltunk szemtanúi. Egy közös vacsorával zártuk a napot, aztán a szállodai szobában még Janika mézes üdítőjéből kortyolgattunk és Edit sós sütijéből csipegettünk.

Vasárnap reggel az elhagyott cukorgyárnál készítettünk felvételeket, majd a kedvenc kirándulóhely, a tópart felé vettük az irányt. Bóklásztunk egy kicsit az erdőben, beszívtuk az őszi avar illatát. Elkészült a csoportkép is, majd közös mics-parti következett.

Lassan indulni kellett hazafelé. Megköszöntük vendéglátóink kedvességét, szíves kalauzolásukat, és azzal búcsúztunk: Találkozunk 2013 tavaszán SZENTESEN!

Szöveg: Apró Mária

Pár pillanatfelvétel a három napról, a fotókat többen készítették.